Rólam

Díjaim

• 2014: Év Kiváló Szakembere
• 2014:  Vas Népe- AZ Év Nője cím birtokosa
• 2016: Év Kiváló Szakembere Díj – Arany Csillag Fokozat
• 2016: Innovatív Termék Nagydíj – Bakony Expo
• 2017: Tapolca Expo – Tapolca Kft. Szakmai Díj
• 2017: Tapolca Expo – Közönség Díj
• 2021: Otthon-Design Lakberendezés-Bútor meghívott kiállító
• 2022: Mályvavirág Alapítvány – Közönségdíj

Vagy profin,vagy sehogy!

Édesapám intelmei egész életemben szemem előtt lebegtek, hiszen arra neveltek édesanyámmal, hogy bármibe belevágok, bármit csinálok azt vagy csináljam profin, vagy belese kezdjek. Íme a Varjas Art, így szól az én kis mesém.

Varjas Judit vagyok, a Varjas Art alapítója. Immáron 14 éve indultam el ezen a csodás úton, melyről egy pár szóban szeretnék mesélni nektek. Tartsatok velem, ismerjetek meg közelebbről!

Már egészen apró törpeként is, a festés, rajzolás az alkotás szeretete volt az én kis menedékem, ahol elbújhattam a zord világ elől és a saját kis kuckómban megfesthettem az álmaimat, vágyaimat. Ebben a világban nem telt el nap alkotás nélkül. Gyöngyöt fűztem, gyertyát öntöttem, üvegfestékkel borospoharakat vagy épp Szentképeket festettem, majd nagy zsiványként eladtam a mamám szomszédasszonyainak, egy kis zsebpénz fejében.

Most a két koszos kezemmel keresem meg a betevőm árát. 

Nagymamám háza volt az én gyermekkorom színtere. Nála töltöttem legszebb éveimet, itt rosszalkodtam és mosolyogtam legtöbbet. A „keszi” mamánál mindig volt mit tenni, a tyúkokat kellett kergetni, vagy a kiscsibéket agyon szeretgetni, vagy épp az elvermelt krumpliból babát faragni, esetleg kilopni a tyúkok alól a tojásokat és homok levest főzni, majd a tűző napon hagyni….

Nagymamám összes ablaka tele volt levakarhatatlan üvegfesték matricákkal, vagy az általam festett, rajzolt képekkel. Az én drága mamám udvarán állt egy gyönyörű Kalligaro kút, a hűst adó diófa árnyékában. Ez a kút volt az első street art-om tetthelye.

Már általános iskolában is az összes rajztábor, rajzszakkör, rajzóra az én nevemtől, na és persze a hangomtól volt hangos. Igaz sajnos (vagy nem sajnos) már akkor is meg volt az a jó szokásom, hogy mindig tetőtől-talpig festékes voltam, mindig összekentem magam. Volt olyan tanárom, aki emiatt az év végi rajz osztályzatomat is lefelé kerekítette, de sebaj, az élet rendezte szépen a sorokat, hiszen most a két koszos kezemmel keresem meg a betevőm árát. 

Annyi, de annyi csodát tanultam

Édesanyám a Veszprém megyei Napló hasábjain olvasott egy nagyszerű művészeti
középiskoláról, amibe látatlanul beleszerettem és tudtam, hogy én bizony Bélás akarok lenni. Minden erőmmel a felvételire készültem. Külön órákra jártam , rengeteget gyakoroltam, művészettörténetet tanultam. Hatalmas könyvtáram lett művészeti lexikonokból, mindenféle kiadványból, melyek száma az évek során tetemes mennyiségre bővült. Aztán teljesült a nagy álmom, én is zirci diák lehettem. Felvételt nyertem a III. Béla Gimnázium és Művészeti Szakközép Iskolába. Nagyon hamar rabul ejtett az olajfesték , a terpentin vagy épp a dammárlakk illata. 

Annyi, de annyi csodát tanultam öt éven át Zircen, a betűrajztól, művészettörténetet,  és a díszítőfestő szakma minden csínját-bínját. Freskókat, seccokat, sgraffittókat , szebbnél szebb hatalmas olajfestményeket, szénrajzokat, aquarell képeket készítettünk. Szeretett Ella tanárnőmmel hosszú, hosszú órákon át a műhelyben alkottunk. triptichonokat, kis dobozkákat, különleges tűzzománc képeket terveztünk és készítettünk. Még akkor is a meleg teremben voltunk vele, úgy befűtött, hogy trikóban bírtunk csak ott lenni, amikor az iskola többi diákját a nagy havazás miatt hazaküldték. Mi akkor is vele voltunk, együtt alkottunk és az élet nagy dolgaira tanított minket. Hálás vagyok minden egyes percért.

elkezdhettem építeni a kis vállalkozásomat

Ella tanárnőnek köszönhetően szerettem bele az üveg varázsába. Szakmai gyakorlatunkalk almával egy ólompántos üvegablak készítő mesterhez vitt el minket. Azt hiszem ez szerelem volt első látásra.

Ötöd év végén a vizsgakiállításunk alkalmával, ahol a több éves alkotómunkánk a végéhez ért, bemutathattuk olajfestményeinket és az iskola folyosójára készült seccóinkat. hatalmas örömömre, az alkotásom, melyet oly sok éve készítettem már, a tűzzománc terem melletti falra, még mindig a helyén tündököl.

A kiállítás után szüleimet beinvitáltam a műhelybe és felvázoltam a nagy tervemet, hogy én bizony ékszer készítéssel szeretnék foglalkozni. Méghozzá üvegékszereket szeretnék készíteni. Pár napra rá megvásároltuk az első kis kezdő csomagomat, amivel elkezdhettem gyakorolni, elkezdhettem építeni a kis vállalkozásomat.

Tudtam, hogy amennyire lehet , szeretném levenni a terhet szüleim válláról és egy kis zsebpénzt szeretnék keresni, hogy az egyetemi éveim, ne jelentsenek oly nagy súlyt családomnak.

Hobbiból Családi vállalkozás

Az első kiolvasztott medál után, szinte aludni sem akartam. Éjjel nappal üveget vágtam , na és a kezeimet is… Mert bizony a saját káromon, illetve saját fájdalmamon tanultam meg az üvegékszer készítés minden csínját-bínját. Szegény parkettámat is sikerült egyszer, egy kevésbé jól sikerült olvasztás során egy foltban kiégetni. Ekkor tudatosult bennünk, hogy nincs mese, azonnal ki kell alakítani egy műhelyt, ha nem akarjuk, hogy az egész ház üvegszilánkban ússzon és Juditka szépen lassan mindent fel és kiégessen. Egy hétre rá már ott voltam a Káptalantóti Liliomkert Piacon, és egy kis rózsaszín hokedlin kínáltam az esetlen kis portékámat, szinte még gyermekként. Harmathy Ildikó bizalmat szavazott nekem és neki köszönhetően próbálgathattam szárnyaimat és építhettem fel szépen lassan vállalkozásomat. Első alkalommal csupán pár száz forintot kerestem. De én annak is mennyire örültem. Még nagyobb lendületet adott, hogy a következő piacra újabbnál újabb szépségeket kreálhassak. 

Majd felvételt nyertem Szombathelyre, ahol folytathattam művészeti tanulmányaimat,
elmélyülhettem a művészettörténet, térábrázolás, szobrászat legmélyebb bugyraiban és mestereimtől sokat tanulhattam. A főiskolai éveim alatt végig, immáron családom segítéségével építettem tovább vállalkozásomat. Mivel nem tudtam mindig, minden piacon, fesztiválon ott lenni, ezért szüleim és testvérem nagyon sokat segítettek, mondhatni teljes vállszélességgel álltak mellettem (ami a Varjasoknál elég nagy felületet jelent 😀 ) Szépen lassan a hobbim, a zsebpénz kiegészítés gyanánt kitalált kis világom, egy családi vállalkozássá nőtte ki magát.

milyen menő lenne, vagány karkötőket hajtani villából

Szeretett nagymamám elvesztése után, hagyatékban rengeteg régi evőeszköz várt arra, hogy a szemétkupac tetején végezze. De valahogy sajnáltam tőlük megválni. Ekkor jött a gondolat, hogy milyen menő lenne, vagány karkötőket hajtani belőlük. Édesapámmal kikísérleteztük, hogy hogyan lehet úgy meghajtani azokat a villákat, hogy ne törjenek el, hogyan lehet szép kacskaringós, szívecskés formákat kialakítani, hogyan lehet a villákat, kanalakat felpolírozni.

Hamar elfogyott a rengeteg evőeszköz így új beszerzési forrást kellett találni. Régiségkereskedőket, lomis piacokat, padlásokat bújva szereztünk rengeteg gyönyörű alpakka evőeszközt, melyek kezeink között ékszerekké, szélcsengőkké, vagy épp fogasokká alakultak át. Még családi nyaralásaink alkalmával is a külföldi bolhapiacokat, zsibvásárokat bújtuk a kincsek után kutatva.

Családommal ekkor már az összes Balaton-felvidéki termelői és kézműves piacon, fesztiválon, expón kitelepültünk, emellett számtalan fesztiválon, vásáron képviseltettük magunkat hazánkban de még a határon túl is. Termékeimmel mindig nagy sikert arattunk, sokan hosszú – hosszú évek óta visszatérő vásárlóink.

Éttermek, óvodák, magánházak falait dekoráltam

Képi ábrázolás – festő szakon diplomáztam, majd ezt követően Szombathelyen folytattam egyetemi tanulmányaimat. Rajztanár- andragógus tanár és tanári szakokon diplomáztam. Az ötös államvizsga után másnap már főállású vállalkozóként alkottam. Egyetemi éveim alatt a vállalkozásomat díszítőfestészettel is bővítettem. Éttermek, óvodák, magánházak falait dekoráltam, kül- és beltéren egyaránt. Emellett aprólékosan kidolgozott strucctojásokat készítettem.

Szombathely után, egy évet még Győrbe is jártam, ahol elvégeztem egy Játszóház és
Kézműves foglalkozás vezetői képesítést is, hogy sok-sok gyermeknek és felnőttnek
okozhassak egy – egy játszóház vagy workshop alkalmával örömöt, hivatalos kereteken belül is.

A híres halas lépcső

2016-ban készítettem el Tapolca város felkérésére a Tapolcai Halas Lépcsőt 16,5 nap alatt. A Malom-tóban található három koi pontyot és hullámokat festettem fel. A halas lépcső nagyon hamar nemzetközileg is ismert alkotássá vált. A világ minden tájáról érkeztek kis városunkba kirándulók, akik a lépcsőn fotózkodva vitték hírét a nagyvilágba alkotásom és Tapolca hírét.

Majd 6 év elteltével 2022-ben, 22 nap alatt egy teljes átalakuláson esett át a Tapolcai Halas Lépcső. Megtartva a „Halas Lépcső„  jelleget, de mégis új, szebb , kidolgozottabb gúnyát öltve. A három hal helyét felváltotta 2 óriás koi ponty, a felső részre egy gyönyörű tavirózsát festettem, az oldalfalakra pedig a tóban található hinarakat varázsoltam fel.

A Halas Lépcső átadása utáni hetekben kerestek fel, hogy Tapolca város testvérvárosa Sümeg is hasonló, turista látványosságot szeretne ahol a helyiék és a településre látogatók fotózkodhatnak. A kiszemelt terület egy teljes rehabilitáción esett át, a növények, bokrok által benőtt terület helyét Sümeg életében fontos szerepet játszó motívumok kerültek felfestésre.

a hét minden napján szívvel-lélekkel-alázattal

Az elmúlt években a díszítőfestészeten túl dekorfalak kivitelezésével is bővült vállalkozásom. Egyedi dekorfalakat alkotok, párommal közösen magánházakba, szállodákba, éttermek, rendezvénytermek falára. Sok-sok ezer négyzetméternyi egyedi varázslat került ki a kezeink közül a Varjas Art-tól megszokott profizmussal és maximalizmussal, a hét minden napján, szívvel-lélekkel-alázattal. Minden szabad percemben alkotok, varázsolok, falakat, ékszereket, tojásokat, vagy épp elégedett, boldog mosolyokat megbízóim arcára! Hatalmas öröm és boldogság, hogy az ország számos pontján dekorfalainkkal, míg ékszereinkkel szerte a nagyvilágban ott lehetünk!