A közösségi oldalon az Airless és egyéb szórástechnika csoportban meghirdetett pályázaton az alkotó pályamunkáját ítélte a zsűri a legjobbnak. Judit boldog, hogy egy férfias világban nőként, kemény munkával, alázattal, szenvedéllyel és kitartással ő is megállhatja a helyét és maradandót alkothat, igazi értéket teremthet. Minden egyes festményét, dekorfalát, vagy egy-egy csillogó ékszerét az ő kis gyermekének tekinti, úgy érzi, minden munkája egy aprócska rész belőle. Köszönetét fejezi ki mindazoknak, akik hosszú évek óta bizalmat szavaznak neki és segítik, hogy az álmai valóra váljanak. 

A helyi képzőművész, Varjas Judit mutatkozott be a Wass Albert Könyvtár és Múzeumban a Mesterségem címere rendezvénysorozat keretében.

A sokoldalú, fiatal, sikeres alkotót Décsey Sándor igazgató köszöntötte, majd Judit életútjáról, pályájáról vallott. Emlékezett az elmúlt több mint másfél évtizedre, rengeteg képet vetítve és sokat mesélve. 

Beszélt arról, hogy kreatív kisgyermek volt, szenvedélyesen festett, gyöngyöt fűzött, mindennapjait már akkor is az alkotás töltötte ki. Nagymamája kútjának oldalát pingálva készült az első street art alkotása.

Ünnepi beszédében Dobó Zoltán polgármester úgy fogalmazott, hogy minden fontos: az épített örökség és az emberi, társadalmi teljesítmények egyaránt. Mégsem tudjuk egyikre sem mondani, hogy az Tapolca.

– Turisztikai célpont, vidéki kisváros, mezőváros, nagyközség. Ez mind igaz és azt erősíti meg bennünk, hogy nem lehet szétválasztani a testet és szellemet, a múltat, jelent és jövőt. Ezek összessége Tapolca, ezek vagyunk mi. Ma azért is gyűlünk össze, hogy ezen részek teljesítményeit elismerjük és egészként tudjuk elfogadni, hiszen egy családot is több ember alkot. Az emberek sokféleképpen gondolkoznak, de azért vagyunk tapolcaiak és azért él még ez a város, mert mindannyian megegyeztünk egyvalamiben: hogy van egy fölöttes cél. Mindannyiunktól elvárt, hogy tegyünk ezért a városért. 58 éves korára valaki joggal várhat el tiszteletet, segítséget attól a generációtól, akit felnevelt, akiért áldozott, aki oly fontos számára. Biztos vagyok benne, hogy Tapolca esetében sincs máshogy. Ma olyan embereket ünneplünk, akik hosszú munkásságukkal bebizonyították, hogy tapolcainak lenni jóval több annál, hogy lakcímkártyájuk van itt. Tapolcainak lenni nem más, mint osztozni örömben és bánatban, részt venni a város életében, fejlődésében, hiszen ha az idő szövedékét elfogadjuk és úgy gondoljuk, hogy a múlt hatással van a jelenre, az pedig a jövőre, akkor el kell fogadnunk azt is, hogy amit ők egykor megcselekedtek, abból táplálkozunk ma gazdaságilag, társadalmilag, szellemileg. 

A mai nap nemcsak egy megfoghatatlan városról szól, hanem azokról is, akik munkásságukkal, gondolkodásukkal, helytállásukkal példát mutattak. Az elmúlt sok száz évben ez a város mindig változott, sokféleképpen reagált az idő kihívására. A közelmúlt történelmébe tekintve megállapíthatjuk, hogy függetlenül a történelem széljárásaitól, ez a város mindig helytállt. Ezért is tudunk ma ünnepelni. Ez a kis közösség kitermelte magából azokat az egyéneket, akikre ma büszkék lehetünk. Ahhoz, hogy ez a város város legyen, rengeteg minden kellett az elmúlt 58 évben. Amikor sportoló kellett, sportolót adtunk, amikor katonák kellettek, katonákat adtunk, amikor tudósok kellettek, tudósokat adtunk. Tapolca lélekszámához képest a magyarsághoz hasonlóan vette ki részét a nemzet tudományos, kulturális és sporttörténetéből. Mindig mindenhol többet tudtunk adni magunkból annál, amit elvártak tőlünk. Ahhoz, hogy évszázadok múlva is legyen kivel és miről beszélni Tapolcán, a jelenben kell cselekedni. Nincs más dolgunk, mint tisztelni a múltat és egy kis iránymutatással, összefogással meghatározni, hogy kik vagyunk és hová tartunk – mondta a polgármester. 

A Malom-tó, a tavasbarlang, a bormúzeum, a vár és megannyi nevezetesség mellett új látnivalóval gazdagodott Tapolca. Varjas Judit helyi iparművész, üvegékszer-készítő a street art jegyében három koi pontyot varázsolt Tapolca szívébe, egy 27 emelet magas lépcsősorra.

A Tapolcai Halas Lépcső átadása után valósággal elözönlötték a fotók az internetet, és a három hal „jelképesen” az egyik legnépszerűbb street art Facebook-oldalig, az Artistreetig is „elúszott”